1720 és 1780 között a bevándorlásnak köszönhetően 3,2 millióról 9,2 millióra, azaz csaknem háromszorosára nőtt Magyarország népessége. Hasonló, részben spontán, részben szervezett bevándorlási hullámra csak az egy évszázaddal későbbi Amerikában találunk példát. II. József 1782. szeptember 21-én kiadott pátenslevele alapján például a bevándorló családok állami költségen a házon kívül egy pár ökröt, két lovat és egy tehenet kaptak a gazdálkodáshoz szükséges kocsival, ekével és boronával együtt. Ez a németek harmadik betelepítési hulláma, a "der große Schwabenzug", amely 1782-től 1787-ig tartott. 

De nem csak központi betelepítési program volt, a nagybirtokosok is keresték a megélhetési bevándorlókat, s nem is csak a németeket. Tessedik Sámuel evangélikus lelkész "A Parasztok állapotáról Magyarországon" című, 1784-ben megjelent művében arról ír, hogy az okos földesurak bevándorlókat hívnak a birtokaikra: „Ez a békességet tűrő úr tudott utat és módot találni, hogy Magyarországnak tartományibul is, úgymint Sváb-Frank és Rajna kerületibül is ide embereket hívott... mindenféle nemzet, magyar, német, tót, rác és oláh barátságosan bevétetett... Ez az úr igen kevés adót és robotot kívánt tőlük... Ott, hol azelőtt 50—60 esztendőkkel egy füstös gulyás gunyhó, valami török ferdő, örmények szállása s majorja állott, ott mostanság 500, 600, 800 és 1.000 házakbul álló helységek vágynak... "

Nyári Krisztián